11.Fejezet

Reggel homályában, mosolyogva ébredek, ami furcsa, s rég nem éreztem e fajta érzelmet.  

Mosolyom levakarhatatlan, amit persze Darlene szóvá is tesz.  

-És Drága, mi a helyzet? - mindentudóan hajol bizalmasan közel hozzám, ami már bent van személyes teremben.  

-Hogy érted, hogy "Mi a helyzet" ? - szedem össze eldobott ruháim, melyeket alváshoz használtam, s teszem a fotelbe, ahol szinte négy órája Styles ült. Igen, nem épp gusztusos oda tenni, de időm, mint egy elkésett alkalmazottnak. Ami tényleg így is van.  

-Hajnalban felkeltem, hogy igyak valamit, mert torkom, mint egy kiszáradt sivatag, már homokot köpött vissza és egyszer csak egy nem éppen a mi hangnemünkben beszélő emberke hangját hallottam meg. -mosolya, most már neki is széles. Bár az én arcom, kezd inkább vörös lenni, s szám lefele kunkorodik. -Persze, én azt sem kétlem, hogy a te alteregódnak van ilyen ultra szexi, mély és reszelős hangja. Bár, szinte meg mernék esküdni, hogy akkor a te alteregód Harold Edward Styles. Te kis mocskos mázlista! - dobott nekem egy kispárnát, amit aligha, vagy két perce rendeztem el.  

-Oké! Oké! Lehet, hogy itt volt, tegnap. Vagyis ma. - lepillantok izzadó kezeimre, majd kibökőm, mi történt. - És az is megeshet, hogy meg is csókolt. Normálisan, érzelmesen és uhh. - Darlene csak mosolyog, majd mint egy szende szűz kiandalog a szobámból. Ezt annak a jelének veszem, hogy Isten segít, hogy ne késsek el.  

-Á, Miss Brooks megtisztel jelenlétével! - hallom meg a kellemes morajt, ahogy az épület ajtajához sétálok. Megfordulva, s elnyelve mosolyom, fordulok meg és találom szembe magam egy csodálatosan gyönyörű férfi egyeddel. Haja, fürtökben pihen, míg háta és válla megfeszül fekete szmokingjában, ami alatt egy fehér ing, s benne egy szürke nyakkendő fekszik. Szemei, mintha boldogságtól csillognának, de lehet csak az én boldog szemem látja így.  

-Tudja, Mr Styles, néha ez is megesik. - elmosolyodok aprón, majd közelebb jön, s fülemhez hajol, míg teste sehol nem érint.  

-Csodásan festesz! - suttogja bizalmasan, amire hátam borsozni kezd, s lábam, mintha gyengülne. Azonnal el is hajol tőlem, és egy csábos mosolyra húzza ajkait, amikből kikandikál csodálatos, fehér fogsora. De mielőtt szólhatnék bármit is, valaki félbeszakít.  

-Jó reggelt, Mr Styles! - egy hivatali hangon csengő hölgy köszönti, amire Styles elkomorodik. Mintha egy álarcot dobott volna el, úgy tűnik el mosolya.  

-'Reggelt! - elhalad mellettem, mintha nem is beszéltünk volna pár perce és a nő is elsétál. Arca kérkedő, örül győzelmének, hogy megszakíthatta ezt a pillanatot. 

Ahogy irodám fele sétálok, telefonomban pőtyögőm Stylesnak a szép üzenetem.  

"Értékelem, te fasz, hogy így ott hagytál. Adeline"  

Ah, ez túl erős.  

"Ez mi volt?! Adeline"  

Igen, ez egész jó.  

Elküldve teszem telefonom asztalomra, de amint megfordulva kinyitom az ablakot, az irodám ajtaja kinyílik. Hangosan csapja be az illető, s tudom, hogy Ő az.  

-Igen, Mr Styles? - hangom úgy cseng, mintha nem lenne semmi problémám. Illetve, úgy kellene, hogy csengjen. Megfordulok, így felfüggesztve a kinti táj fürkészését, s megpillantva az aggodalommal, s más nem leolvasható érzelmekkel teli arcát. Szemöldöke közt ott az a ránc, ami általában nem jelent jót.  

-Van egy hangnem, amit nem sikerült megütnie. Még SMS-ben sem! - arca, most már dühödt és egyre közelebb jön, így a falnak szorítva testem. Keze fejemmel párhuzamosan pihen a falon, aminek célja, hogy maga előtt tarthasson.  

-Tudja, van egy fajta viselkedés, amit az e fajta történtek után, nem szoktak elkövetni. - idegesen lihegem arcába.  

-Ideges a cica. - mosolyog. Az a fajta mosoly, amit szívesen letörölnél a képéről.  

-Cica az, aki a farkadat szopkodja, pénzért! Nem én. - hirtelen lökőm el mellkasát, de az nem mozdul. Megfogja állam azzal a kezével, mellyel nem a falnak támaszkodik, s szúrósan néz szemembe. Zöld tekintete, szinte villámokat szór és szikrázik.  

Észre se vettem, hogy ajkaim elnyíltak, míg az alsó ajkam fogai közé nem vette, s úgy tekintett rám. Szívem vadul vert. Talán az adrenalin, miatt hogy egész közelről érzem, ahogy veszi a levegőt. Kezem felkarjára csúszik, s bicepszét szorítom, hogy levezessem a közöttünk áramló feszültséget. Gyengéden elengedi, s forró csókba invitálja ajkam, amire szinte azonnal vevő leszek. Közelebb jön, így a tisztes távolságot már rég túl lépve, nekem dől, s megérzem nem éppen eltitkolandó öröme kezdetét. Elszakadok ajkaitól, s levegő után kapkodva nézek smaragdjaiba.  

-Pedig lehetnél te az, hiszen érzed mennyire kész a kicsike. - motyogja szemtelenül és ott hagy a falnál. Szám eltátom, amire Ő kacsint egyet és kimegy az irodából. 

_____________________________________________________________

Annyi idő után, VÉGRE ismét egy új rész. 

Nem győzöm elégszer megköszönni nektek, hogy mennyire hásál vagyok a türelmetek miatt. Nagyon köszönöm! 

Kommentjeiteket ne sajnáljátok! 

All the love, Nora.