Mikor érzed, hogy már magadat is
kezded elhagyni. Elhagy a remény, mely’ mindig veled van. Elhagy az erőd, az
életerőd. S képtelen leszel létezni. A sok csalódás, bántó szavak,
sértegetések, bántalmazások, traumák, s a tudat, hogy lehetne jobb. Megöl mindent.
Megöli benned a reményt.
Adeline
is épp ezt érzi. Először belülről hal meg, majd jelentkeznek a tünetei, mely’
kihatnak testére is.
-Mrs
Styles, itt a forró teája! – teszi le elém a fehér, egyszínű, unalmas bögrét
Theresa.
-Köszönöm!
– motyogom alig hallhatóan, majd egyik oldalamról a másikra fordulok a kanapén.
A fekete bőr nyikorog, ahogy végighúzom ujjam rajta. Majd lehunyom szemem, s
elképzelem, ahogy lelkem kezd kihalni belőlem. Nem érzek semmit. Megsemmisültek
az érzéseim, s csak létezem. Feketeség minden.
Az
ajtó hangos csapódása adja tudtomra, hogy megjött ennek az érzésnek okozója. A Férjem. Mr Styles.
-Theresa,
kezdjék összecsomagolni a cuccainkat egy bőröndbe! – morogja a mély hang, míg
táskája csapódással érkezik az asztalra, melyen a teám van. Így abból kilöttyen
tartalma a fehér, méreg drága asztalra, s lehunyom szemem. –Kurva életebe! –
kiabálja el magát Styles, majd hangosan kifújja a levegőt. Leereszkedik a
kanapéra, s végigsimít lábamon.
Várom,
hogy valamit mondjon. Hogy változzon valami. Csoda történjen.
-Alszol?
– hajol arcomhoz, amire lassan kinyitom szemem, feladva mindent. Hümmögök egy
nemleges választ, s elhúzva lábam felülök. –Jó. Utazunk! – áll fel, s
szövetkabátja meglibben, ahogy kikerüli a kanapét.
-Hova?
–alig hallható hangom, de a helységben csak ketten vagyunk, s bútorozott, így
nem visszhangzik.
-Meglepetés,
Mrs Styles. – mosolyog rám, s mosolya boldog. Viszont gyomrom felfordul
megszólításán. Utálom ezt a nevet. Nem én
vagyok Mrs Styles! Mrs Styles meghalt.
Magán
repülőgépen utazunk, s Styles papírokat néz át, míg arca ráncba borul, s feszes
a testtartása.
Megfogadtam,
hogy én élvezni fogom ezt a kiruccanást. Hiszen már vagy egy éve nem mentem
sehova. Darlennel megszakítottam a kapcsolatot. Pontosabban megszakítatták velem. S úgy érzem, hogy
hiányzik egy felem.
Fejem
az ablaknak döntöm, s próbálom fejem kiüríteni. Magassarkúm nyomja a lábam, le
akarom venni. De Styles kilökne az ajtón, ha megtenném.
Az
út csendes, s olyan, mintha csak két idegen utazna egymással.
Szememet
le kellett hunynom, ahogy elkísért a helyre.
Víz csobogása üti meg
fülem, s haloványan elmosolyodom, ahogy orromat megcsapja a sós tenger illata.
Kezét elveszi szemem elől, s egy hatalmas hajó, terem előttem, amin az áll,
hogy „Resolute”
-Eltökéltség.
– suttogja fülembe a fordítást, s szakadozva fújom ki levegőmet. –Ez a mi
hajónk. Ezzel megyünk át Párizsba, Mlle Brooks! – mosolya széles, s fehér
fogsorát megmutatva ámulok el tökéletes mosolyán.
Felsegít
a hajóra, míg egy inas utánunk hozza a bőröndünket, majd elhagyja a hajót.
Érdeklődve nézek a Göndörigazgatóra, aki csak halványan mosolyog.
-Csak
ketten? – dermedek le, ahogy elkezdi felhúzni a horgonyt. Felém fordul, s szeme
csillog.
-Csak
ketten. – bólint, majd újra a víz felé fordítja figyelmét.
Félálmomból
próbálok teljes álomba merülni, de nyugtalanná tesz, hogy a hajó oldalának
csapódik a víz, hogy minden halk hangra felfigyelek, hogy idegesít, hogy Styles
keze a derekamat szorítja ölelésbe. Idegesít, hogy a nyakamba szuszog, s idegesít,
hogy neki sikerült elaludnia.
Próbálva
nem felébreszteni Őt, kelek ki az ágyból és sétálok ki a fedélzetre, ahol a sós
levegő megcsapja arcomat. Leülök a hajó szélére, s lábam lelógatom. Nem ér le a
vízig, de nem is baj, hiszen szörnyen hideg lehet. Még csak szeptember van, de
mégis hűvös az idő.
Csillagos
égre nézek, s keresek egy hullócsillagot, hogy kívánhassak. Csak egyet is, de
had kívánhassak.
Másnap
Styles hangjára ébredek, s fejem az Ő fejébe verem, ahogy hirtelen felülök.
-Kurva
életbe! – motyogja, ahogy szemét becsukja a fájdalomtól, s megfogja homlokát,
ahol találkozott az én fejemmel. Én csak felszisszenek, s lehunyom szemem a
hatalmas napsütés miatt. –Mi a jó Istent csinálsz ide kint? – körül nézek, s
ekkor jövök rá, hogy ahogy elveszett a reményem, úgy elaludtam.
Felállva
leporolom hálóingem, s hajamba túrok, míg nem tekintek fel Rá.
-Öltözz
át és..csak kezdj magaddal valamit. – csap combjára és magamra hagy.
Félve
a hősugárzástól, keveset mentem ki a napra. Hiába, hogy ősz van, hatalmas a
napsugárzás. Harry az egész napot ott kint töltötte. Egyszer se jött be. Csak
néha egy újságért, vagy egy pohár borért. Így estére arca felpuffadt, szemeit
alig tudta nyitva tartani és testtartása görnyedt lett.
-Jól
vagy? – kérdezem meg, mikor megtámaszkodik az ajtóban, hogy megtartsa magát.
-P-persze!
– motyogja, majd elindul, de abban a pillanatban összeesik.
-Jézus!
– szaladok hozzá, s egyből megnézem pulzusát. Szíve hevesen ver, míg arca
forró, s verejtékezik. Haját eltolom arcából, s hozok egy nedves kendőt, hogy
megtöröljem azt.
Második
napja fekszik az ágyában, s pihen. Valószínű, hogy a kimerültségtől és a napon
töltött idő miatt történt ez.
-Hoztam
egy teát. – teszem le mellé a kis éjjeli szekrényre, míg kezem homlokára
simítom, hogy megnézzem, van e láza. –Nem vagy lázas. – motyogom, s halkan
fújok egyet.
-Dögös
nővérke lennél. – nevet fel, három napja először. Én is elmosolyodom, míg
arcára tekintek, s valami elkap. Valami nagyon nem jó érzés. Az érzés, amit nem
kellene éreznem. Eltekintek arcáról, s lehunyom szemem. –Minden rendben? – ül
fel, s kezét vállamra simítja. Hevesen bólogatok, s azon imádkozom, hogy így
leveszi kezét rólam. De csak kezem után nyúl, s csókot lehel rá.
Próbálok
az érzés ellen küzdeni, elnyomni vagy megölni. Lehetetlen.
-Hagyj!
– kiabálom el magam, s felállva kiviharzok a szobából.
A hajó korlátját
szorongatva erősen próbálom nem levetni magam a vízbe.
-Nyugalom!
– simogatja meg egy lehelet nyakamat, amire végigfut rajtam a hideg. A szellő
hajamba kap, s lehunyom szemem. Ritmikus légzése, undor és félelem helyett,
nyugodtsággal tölt el.
Nyakamba
csókol, én felé fordulok, s szemeibe nézek. Lenyűgöző smaragdok, mint a gyűrűm.
Közelebb hajol, s gyengéden csókolja meg ajkaimat. Mint régen. Tarkóján hajába túrok, mire Ő közelebb húz magához.
Nem
helyes, amit teszek. El kellene küldenem, a világ legmesszibb pontjába kellene
utaznom. Elhagynom Őt. Ott lenni, ahol boldogabb vagyok, ahol boldog vagyok. De
ez lehetetlen.
Eltávolodok,
s egy könnycsepp folyik végig arcomon.
-Deline..
– hal elbecézésem szájából, amit rég nem használt már. Lecsókolja könnyem, s
állam alá nyúlva emeli fel fejem. –Menjünk be. – suttogja, s kezemet
összekulcsolva övével húz a kabinba. Becsukva az ajtót, felém fordul, s lágyan
mosolyogva húz ölelésébe, s csitítgat. Ép eszem akkor vesztem el, mikor keze
megtalálja csupasz bőrömet oldalamon, és ott kezd simogatni. –Tudom, hogy
hiányoznak. – abba hagyom sírásom, s felnézek rá. – De elhívtam Őket Párizsba.
-Őket?
– értetlen arckifejezésem véglete a ránc szemöldökömnél, amit mosolyogva
lepuszil.
-Jone
és Darlene. – arcom mosolyba kúszik és egy hatalmas puszit nyomok arcára.
-Köszönöm!
– nyakánál szorosan magamhoz ölelem, amire Ő csak elneveti magát és a lehető legközelebb
húz magához.
-Szeretlek!
– nagyot nyelek ennél a szónál, hiszen utoljára anyja halála előtt mondta
nekem. Válaszként csak megcsókolom, amin először megdermed, majd készségesen
visszacsókol.
Évek
óta, az első szeretkezésünkön is túlestünk, s mondhatom, hogy régen voltam
ilyen boldog. Szerelmes szavakat suttogott a fülembe, s úgy bánt velem, mintha
porcelánból lennék.
Most
mellkasomon fekszik, s mélyen szuszog, míg keze oldalamat szorítja.
Párizs
csodálatos város. Hangulatom szörnyen egyhangú, és az a boldogság. azóta egy
hetet töltöttünk még a hajón, míg Párizsba jöttünk. Rengeteget nevettünk,
csókolóztunk, vagy csupán csak egymásba gabalyodva feküdtünk, s hallgattuk a
tenger morajlását.
Most
épp egy francia étterem felé tartunk egy külön kibérelt kocsival. Styles
elmondása szerint, itt találkozunk Jone-kkal. Szörnyen izgatott vagyok, hiszen
azóta én rengeteget változtam, s félek, hogy nem leszünk már ugyan olyanok,
mint régen. A Göndörigazgató a kezemet szorongatja, s gyengéden simogatja, majd
homlokomra nyomva egy csókot száll ki a kocsiból, s nyitja ki nekem az ajtót.
Halkan megköszönöm és elköszönök a sofőrtől. Összekulcsolja ujjainkat, ahogy
bevezet az étterembe. Tekintetemmel az ismerős embereket keresem, de csak
Jone-t szúrom ki. Összehúzott szemöldökkel keresem tovább Darlene-t, s mikor
nem találom, kétségbeesetten nézek Harry-re.
-Harry..
– megbököm kezét, míg Ő a recepció pultnál tárgyal az emberrel. Majd mindketten
rám néznek. Míg a pultban ülő férfi várakozva néz rám, addig Styles idegesen és
mérgesen.
-Később!
– böki oda nekem, majd visszafordítja figyelmét. A kellemesen éneklő néger nőre
fordítom inkább figyelmem, aki épp a refrént kezdi énekelni.
„Be good to me, be good to me”
Fanyarul
elmosolyodok, majd elengedem Styles kezét, s inkább átveszem oda táskám. Hogy
ne tudja újra megfogni azt. De derekamat megfogva vezet Jone asztalához.
-Sziasztok!
Öröm újra látni! – csókolja meg kézfejem Jone, majd határozottan fog kezet
bátyjával.
-Darlene?
– első kérdésem felé, amire Ő sandán Styles-ra néz, majd újra vissza rám.
-Nincs
itt. – mondja, majd a Göndörigazgató felé néz és beszélni kezdenek valami
másról. Hazudott nekem. Megint.
Aligha
fogyasztottam valamit a pompás ételekből, amik elém kerültek. Styles meg is
jegyezte, hogy ennél többet kell, hogy egyek, de nem figyeltem rá. Csak azon
gondolkoztam, hogy mi lehet Darlennel. Egészséges-e, talált-e jobb embert, mint
Jone. De ezeket a gondolatokat a felforduló gyomrom söpörte el. S bocsánatot
kérve szedtem lábaim a női mosdóig, keresve egy fülkét, majd kiadva azt a kevés
ételt is a kagylóba. Ijedten kezdek zokogásba, hiszen ez semmi jót nem sejtet
és csak remélem, hogy badarságokat gondolok és csak romlott ételt ettem.
_____________________________________________________________________
Sziasztok!
jövőhéttől több és rendszeresebbek lesznek a részek, remélem, hogy ehhez kapok most megjegyzést vagy hasonló jelzést akár a fb csoportban, aminek a linkje az oldal sávban található.
S halkan, finoman, csendben megjegyezném, hogy innentől újra beindul a történet, s lesz tele fordulatokkal, nem várt eseményekkel!
All the love, Nora.
Drága Nórim! :)
VálaszTörlésNagyon szeretlek! <3
És folytassad csak ezt a nagyszerű sztorit :)
Ez egy komment.
Puszi :*
Domi
Drága Protekciósribim! kettőspont csukvazárójel
TörlésÉn is és majd max neked írom tovább, ha mást ennyire nem érdekel.
Ez egy válasz.
Puszi :*
Nóri
Imádom !
VálaszTörlésDe sajnos félek,hogy mi lesz velük. Félek azoktól a károktól amiket Harry okozhat még Deline-nek.Már kezdtem megörülni,hogy végre egy kis happy is lesz benne,de sajnos a vége eléggé elszomorított.
Sejteni lehet,hogy Deline terhes ez ugyancsak jó hír,de ott van az a kis hazugság amit Harry elkövetett.
Remélem a következő részekbe Harry változni fog és most a jó irányba.
Siess a következő résszel !
KOSZONOM!
TörlésHat ha csak az a "kis hazugsaga" lenne..
Rengeteg fprdulat lesz meg, ettol nem kell tartani
A heten, szerintem Vasarnap olvashato is lesz!
Kérlek folytasd imádom!
VálaszTörlésEgyre erősbödő megérzésem, hogy Harry Deline apjának fia.:D Így sok minden érthető lenne. Nagyon tetszik a történet, egy éjjel (:D) alatt kiolvastam. Viszont, őszintén megmondom, engem nagyon zavart még az elején, hogy minden egyes "és" helyett "s"-t írtál. "S"-t komolyabb hangvitelű szövegeknél (pl versek, szépirodalom) használunk. Kiváncsi vagyok, végül hogy alakítod majd a szálakat. Sok sikert a továbbiakban is! :) B x
VálaszTörlésHat majd meglatjuk :D
TörlésEs en is igy vagyok, ha egy tortenet megtetszik, akkor le se tudom tenni.
Hat utalok "es"-t irni..nem szep szo, nekem :DD
Sajnalom
Koszonom es tovabbra is varom kommentjeidet :*
All the love, Nora.