30.Fejezet

                 Öt hónapja áll fent, s tartja magát ez a helyzet. Az egész napos veszekedések, amelyek vagy pofonnal, vagy csendre intéssel, csapkodással végződnek. A cselédek, illetve a házban dolgozó emberek semmit nem szólnak ehhez. Gondolom, velük is íratott egy szerződést, mely titoktartásra kötelezi őket.

Jessica, a cseléd, aki ellenségének tekint, s Styles balsorsának. Máig nem beszéltem vele öt szónál többet. Theresa továbbra is arra kér, hogy ne legyek ilyen balítéletes, s hogy én igazodjak hozzá. Amire természetesen csak egy szemforgatást kapott.

Havonta egyszer Styles mindig házhoz hívatott egy orvost, aki elvégezte rajtam a rendszeres vizsgálatokat. Hiába ellenkeztem, ő nem tűrt ellent mondást. Természetesen az orvos mindig ugyan azt állapította meg.

„A fiatal Hölgy teljesen egészséges, kivéve az étkezési zavarokat, de ez is javulni fog, Mr Styles!”

Styles erre állandóan kiakadt, s az orvos távozása után rendszeresen megkaptam a leteremtést, és a fenyegetéseket.

Voltak napok, amikor kiakadtam, s folyton sírtam. Volt, mikor az öngyilkosság gondolata ugrott fejembe. Természetesen azonnal el is vetettem, hiszen ez badarság. Egyszer mindennek vége lesz. Gondoltam én, míg nem következett el ez a nap:

 Vasárnap este van, így már egy házimunkás sincs itthon. Styles szokásosan dolgozik, így egyedül vagyok a házban. Én a kanapén ülök, s egy könyvvel a kezemben merengek a velem szemben lévő önarcképre, s a gyomrom felfordul. Az érzelmeim kuszák, s az még jobban összezavarja, hogy a Göndörigazgató cselekvése, hol szívmelengető, hol fájdító.

Merengésemből egy ajtó csapódás ébreszt fel. Nem kell hátra fordulnom ahhoz, hogy tudjam, ki is jött meg. Könyvemre terelem tekintetem, s úgy teszek, mintha eddig is olvastam volna. A hely mellettem, besüpped, s egy leheletet érzek az arcomnál. Felé fordítom a fejem, s az arca virul.

-Szia! – suttogom, míg döbbenve figyelem mosolygós arcát.

-Szia! – hajol közelebb, s egy csókot nyom számra. Hátra dől, majd kezét a hátam mögé teszi. –Mit olvasol? – hangja csilingel, ami megijeszt. Sandán rá nézek, azt figyelve, hogy hol itt a csapda.

-Csak-csak egy könyvet. – motyogom, míg becsukom azt. Ő bólint, majd kiveszi kezemből a könyvet, s ölébe húz. A könyvet leteszi a dohányzó asztalra, ami a kanapé előtt helyezkedik el, majd tekintetét arcomra vezeti. Gödröcskéi látszanak, míg szeme is mosolyog. Haja zilált, talán a szél fújta szét.

-Deline, szeretnék tőled kérdezni valamit. – szeme arcomat figyeli, ami megszeppenve várja a kérdést, mely igazából tudja, hogy mire számíthat. S azt is tudja, hogy nem mondhat nemleges választ. Halványan bólintok, míg kezemmel babrálok közöttünk. –Hozzám jönnél feleségül? – itt arca feszülté válik, s nem értem miért. Hiába mondok nemet, a szerződésben csak az igen a válasz. Nagyot nyelek, s szívem hevesen ver. Ezer gondolat lepi el fejemet, melyek csak azt sugallják, hogy innen nehéz lesz a visszaút. Viszont azt is tudom, hogy úgy néz ki, csak én tudok neki boldogságot okozni. Gyengéden bólintok, amire szemei felcsillannak. –Ez egy igen? – megint bólintok, amire előhúzza zsebéből a bársonydobozt, amely a fizikai köteléket tartalmazza. Kinyitva egy gyönyörű smaragd zöld gyémántos gyűrű pihen benne, s szívem fájdalmasan feljajdul. Mert az Ő tekintetére emlékeztet ez a gyémánt. Gyengéden fogja meg apró kezem, s gyűrűsujjamra féltve húzza rá a gyűrűt. Majd elégedetten figyeli az ékszert kezemen, s egy szenvedélyes csókot nyom ajkaimra, melyek nem képesek reagálni. Magához ölel, s én fejemet vállán pihentetem, míg próbálom sírásom visszafogni és könnyeimet minimálisra csökkenteni. –Annyira boldog vagyok! – suttogja, s érzem, hogy szívem összezsugorodik, majd nyelőcsövem ég a fájdalomtól.

-É-én is! – hang nem jön ki torkomon, csak pár kis nyögés, de Ő így is érti. S elhiszi, hogy igazat mondok.

Ez után hetekig nem tudtam aludni, csak a smaragdot figyeltem az ujjamon. S azt gondoltam, hogy nem sokára felébredek ebből a szörnyűségből.

Nem rendeztünk nagy esküvőt. Nem egyházi volt, csak egy hivatalos dokumentum volt, egy anyakönyvvezetővel, s a mi jelenlétünkkel. Utána elvitt vacsorázni, s közölte, hogy nászutunk egy nyaralás lesz.

Majd a következő lépése az volt, hogy engem kivett a cégből, mint alkalmazott, s már csak úgy szerepeltem ott, mint Harold Edward Styles felesége. Mrs Styles.

Természetesen ettől a pénzem ugyan úgy megkaptam kézbe. Ebből is vitát csinált, mert, hogy az egy háztartáshoz tartozó embereknek egy kasszát kellene vezetni, nem kettőt. Aztán, mikor nem ettem, csak csapból ittam vizet, s nem mentem el vele vásárolni, elém dobta a havi fizetésem összegét. Akkor egy hétig nem beszélt velem, s úgy éreztem, hogy ez maga a Paradicsom. Mikor nem kérdezte meg tőlem, hogy mit csinálok, vagy, hogy ettem-e, vagy azt, hogy hova megyek.

Természetesen nem mehettem sehova Chuck nélkül, aki minden lépésemet követte.

Most a kertben elfeküdve a hintaágyon hallgatok zenét, mely a laptopomról szól. A csendes dallamok, ebben a gyönyörű környezetben elragadóak, s megnyugtatóak. Óvatos zongora szólam, s halk hegedű zenéje cseng a természetben, míg én ringatózom előre és hátra. Szemem lehunyva, s élvezem, ahogy a szellő arcomat simogatja finom rózsaillatával.

-Szép napunk van, nem Mrs Styles? – szól egy halk férfihang, s elmosolyodom, mikor felismerem, hogy ez Ben hangja.

Ben-nel egyre jobb lett a kapcsolatunk, hiszen én imádtam a természetben tölteni az időmet, míg Styles dolgozott. Ben ugye meg itt munkálkodik. S megismerkedtünk, persze csak a szolid határokat betartva.

Elszörnyedtem a megszólításra, de szemet hunytam mostanra már felette.

-Csodálatos, Ben. – mosolygok rá kedvesen, míg felülök a hintaágyon. Kiengedett hajamat, mely arcomba lóg, fülem mögé tűröm, míg megállítom a halk zenét. Ő kedvesen mosolyog, s arca virul. Őszintén boldog, és irigylem ezt. Nem szép dolog, de irigylem felhőtlen, s letaglózó boldogságát, mely mindig sugárzik belőle.

-Képzelje, megismertem egy gyönyörű lányt.. – meséjét folytatja, de elkalandozok arcán, hogy mekkora élvezettel és szerelemmel meséli, hogy megragadta a lány személyisége őt, hogy remek volt az első randevújuk. S hogy komolyabb kapcsolatot tervez vele, hiszen már abban a korban van, hogy családot alapítson, de természetesen ezt nem mondta a lánynak, hiszen ijesztő lenne bejelenteni pár hetes kapcsolat után. Itt felkacag ezen, amire én csak szomorúan mosolygok. S azt kívánom, hogy bárcsak Őt ismertem volna meg előbb, s hozott volna a sors össze minket. Most rólam beszélne ekkora szerelemmel, s boldogsággal más embernek, aki igazán örülne a boldogságának. Én csak sírni tudnék, hogy mind ez nem adatik meg nekem.

Letörlöm lefolyni készülő könnyem, s mosolyt csalva arcomra nézek ismét rá.

-Ez nagyon jó, Ben! Sok sikert kívánok! Öröm téged ennyire boldognak látni. – Ben együtt érzőn rám mosolyog, majd magához ölelve simogatja meg vállam. Ben látja, s érzi, hogy nekem nem ilyen az életem. Hiába élek ekkora pompába, s hiába egy multi milliárdos, cégvezető férfit mondhatok a férjemnek; nem vagyok boldog.

Ben eltávolodik, még mielőtt én kielvezhetném őszinte, szeretet teljes ölelését. S tudom, hogy ezzel csak a bajt előzi meg. A pletykás házvezető nők és az idegbajos férjem ellen.

-Visszamegyek dolgozni. – áll fel, míg vörös hajába túr, s arcát továbbra se hagyja el a boldog mosolya. – További szép napot, Mrs Styles!

-Adeline, kérem! – a kérésre megdermed, de bólintva egyet javítja ki magát.

-Adeline.

A hálóban ülve várom, hogy betoppanjon az ajtón a Göndörigazgató vagy két órája. Nem kéne így aggodalmaskodnom utána, hiszen egy életképes férfi. De mégis valami aggaszt. Valami, ami aludni sem hagy. Nem egészségesek ezek az érzések, melyeket iránta táplálok. Teljesen egymással szembe mennek.

Halkan könnyebbülök meg, mikor beviharzik az ajtón, s hangos csattanással csukja be azt. Kinézete zilált, s kapkod. Fülem mögé tűröm a hajam, s feszengve várom, hogy kilépjen a gardróbból. Majd ahogy megteszi, rám se nézve fekszik be az ágyba, s kapcsolja le az Ő részén az éjjeli lámpát. Magára húzza nyakig a takarót, s nem szól semmit.

Zavartan pillantok el róla, s kapcsolom le az én éjjeliszekrényemen is a lámpát. S elgondolkozom azon, hogy ha Ben lenne az, akkor is így történt volna ez. Nem, biztos nem. Ő sietne haza hozzám, s alig várná, hogy csókot nyomjon ajkaimra és megszeretgessen. Hogy érezzem, hogy igazán szeret. Talán este együtt néznénk meg egy filmet, míg szerelmes szavakat súgna a fülembe, s egy édes jó éjszakát-csókkal köszönne el tőlem, s merülne az álmodozók világába.

Lecsúszva az ágyon fordulok kifele, s halkan sírni kezdek. Rosszul érzem magam, hogy ezt kapom. Semmi szeretetet. Csak Ben-től, aki is csak azért teszi, mert illedelmes.

-Deline, miért sírsz? – dörmögő, mély, fáradt hang szólal fel a csöndben, s megfagyok. Azonnal visszafojtom sírásomat. Közelebb mászik, de nem ér hozzám.

-Csak fáj a.. hasam. – motyogom, s remélem, hogy ennyivel megelégszik, s hagy. Kezét hasamra simítja a takaró alatt, amire gyomrom megremeg, s libabőrös leszek.

-Ma – elhallgat egy kicsit, de újra folytatja – elmentem Anyám sírjához. – hangja furcsa érzéssel kerít hatalmába, így felé fordulok. Arca zavart, s mintha nem tudná, hogy ezzel kapcsolatban hogyan is kéne éreznie. Bólintok, amire Ő rám néz smaragdjával, amiről egyből az eljegyzési gyűrű jut eszembe. Megforgatom ujjamon, s közénk teszem a kezem.

-Ma elkezdtem egy új könyvet! – mondom, amire felnevet. Az a mély, igazi nevetés, mely szívemet dobogtatja meg. Levezeti tekintetét a mögöttem lévő festményre, s úgy mosódik is el mosolya. Felnyúlok arcához, s dús, göndör, mély barna hajába túrok, amire egy szaggatottat lélegzik. –Nincs semmi baj! – suttogom, míg Ő lehunyja szemét. A temetés óta, amely már egy éve volt, most ment először a sírhoz. Keze remeg, s úgy szorítja teste mellé.

-Kedvem lett volna onnan kiásni, s a tettes orvosok elé dobni a hulláját. – jelenti ki idegesen, amire megdermedek beteg gondolatán. –De csak leültem a sír mellé, és beszélgettem Vele. – eltávolodik tőlem, mire kezem közénk esik. Hátat fordít, s nem szól többet. Több mély levegőt vesz, és tudom, hogy ezzel sírását próbálja visszatartani. Én is visszafordulok, s úgy figyelem a zöld smaragdot, miközben mély lélegzet vételeit hallgatom. 

________________________________________________________________

Sziasztok!

Tisztáznám, hogy a részek hozatala AZÉRT ilyen zavaros, mert dolgozok iskola mellett, s nehezen jut időm arra, hogy írjak, posztoljak, de mikor időm engedi, akkor megteszem. Szóval nem az én hibám, nem szenvedek írói válságban, se hasonlóban. 

Igyekszem, ahogy csak tudok. 

Megértéseteket köszönöm, és várom a kommenteket. 

All the love, Nora.