16.Fejezet

Ahogy haja szétzilált a sok beletúrás miatt, ahogy szeme aggodalomban úszik, ahogy a ránc a szemöldöke között, most a félelemtől van, mintha kezdene a szívem megenyhülni. De aztán képzeletben erősen felpofozom magam, s méreg önt el. Hatalmas méreg, iránta.

-Ne haragudj, azt értettem, hogy sajnálod. Megismételnéd? – túrok hajamba, hogy a szemembe belelógó tincseket eltüntessem, s látásom tökéletesen csak rá irányuljon.

-Mert ezt is mondtam! – a harag még mindig ott a hangjában, de próbálja magát visszafogni.

-Oh, hát ez esetben.. – kezem hatalmasat lendül, s arcával találkozik, egy csattanós köszönés erejéig. Meglepődöttsége azonnal kiül arcára, így – még ha nem is akkora erővel ütöttem meg – elfordítja a fejét. Ahogy visszaemeli rám tekintetét, nem tudok róla mit leolvasni. Megdörzsöli kezével, s a földet pásztázza. Nem értem, hogy miért állok még mindig ott, de meg akarom nézni a következő lépését.

Térdem alá nyúlva kap fel menyasszonyi pózba, s visz be a lakásba, de amint becsukja az ajtót, letesz a földre.

-Mi a fasz?! – dobom le táskám a földre, s mérgem már nem ismer határokat.

-Először is, nyugodjál meg. Másodszor, megérdemeltem. – motyogja legyőzötten, amin meglepődök. Nem kiabál, nem csapkod, s nem csinál jelenetet sem, mert megütötte egy lány.

-Miért hoztál vissza? – hangom még mindig egy oktávval feljebb van, mint kellene.

-Mert mezítláb álltál kint és hideg van. – magyarázza, s szemét forgatja, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. –Szóval, bocsánat a viselkedésemért, a legszarabb randevúdért és hogy ilyen helyzetbe hoztalak. – próbál szemembe nézni, de ahogy csak a haragot és az enyhe gyűlöletem látja, elnéz.

-Gyere közelebb! – mondom határozottan, s ahogy elindul felém, meglátom arcán a vörös kézlenyomatomat. Felviszem kezem arcára, s végig simítok rajta. Ajkamat óvatosan illesztem övére, s szabályosan érzem, ahogy szíve meglágyul és közelebb húz magához. Testtartása lejjebb enged, s keze, mintha oda tartoznának; öleli derekam. Én átkarolom nyakát, s hajába túrok hátulról. Lassan elszakadok, hiszen ez csak egyfajta „Elfogadom a bocsánatkérésed” – csók volt.

-Még mindig akarsz filmet nézni? – halvány mosollyal figyeli arcom, míg bólintok, s felveszem táskám a földről.

-De előtte végig szeretném nézni veled ezeket a festményeket! – mutatom fel mutatóujjam, s a folyosón lévő festményekre mutatok. Nagyot sóhajt, gondolom, tudja, hogy mesélnie kell róluk.

Gyorsan leteszem táskám a kanapéra, s visszasétálok hozzá, amint az első festmény előtt megáll.

-Szóval, ez a festmény elég régi..ahh..nem néznénk inkább filmet? – tekintete reménykedő, s úgy érzem, hogy egy gyengepontot érintettem.

-De, persze. – mosolygok rá, amire Ő megkönnyebbül, s elindul a nappali fele.

A film felénél, én konkrétan csak Styles puha vállára tudtam gondolni, ami csukott szemmel ment végbe. Valami szörnyen unalmas akció filmet kapcsolt be, így nem is sajnáltam.

-Nem! Jone, engem nem érdekel, hogy mit művelsz vele, de ne keverd bele Adeline-t! – picit nyomottnak érzem magam, mikor felkelek az enyhe kiabálásra, ami a konyhából beszűrődik a nappaliba. A film még mindig ment, rajtam pedig egy pokróc pihent. – Old meg egyedül a gyerekes problémáidat. Helló! – csapja a telefont a pultra, s egy elég hangos „Istenem!” – et motyog. Majd kisétál, s picit csalódottan veszi észre, hogy tekintetem Őt kutatja.

-Milyen a film? – mosolygok rá, ezzel tudtára adva, hogy nem fogok kérdezősködni. Bár szívem azt súgja, hogy rá kellene kérdeznem.

-Unalmas. – ül vissza mellém, s fejét a háttámlának dönti.

-Akkor miért nézted? – összehúzom szemöldököm, s úgy figyelem arcának minden vonását, ahogy megváltoznak.

-Mert jó volt úgy nekem. – s mosolyából tudom, hogy az úgy-ot úgy érti, hogy én a vállának dőlve aludtam. –Viszont most már el kéne menni, aludni. – fejét felém fordítja, s arcát egész közelről fel tudom mérni. Szinte tökéletes, egy-két szépséghibát kivéve. Ő is az én arcomat nézni, csak én fele annyira se nézhetek ki jól, így eltakarom azt, míg Ő ezen elkezd nevetni.

Felállok, s kérdőn ránézek, amit Ő nem ért.

-Hol fogok aludni? – a pokrócot, amit rám terített szorosan fogom magam körül, hiszen kint kopog az eső, ami lehűtötte a levegőt is.

-Hát, tudsz aludni a kanapén vagy mellettem a franciaágyban. – laposan pislog rám, ami ismét egy édes gesztus tőle, s ellenállhatatlanná teszi.

-Alszom fent, ott közelebb van a fürdőszoba. – indulok el a lépcsőn, amire Ő elmotyog egy „Persze, hogy a fürdő miatt!” – ot, amin elmosolyodom. Ő még bezárja a nyílászárókat, s bekapcsolja a riasztót. Azért egyedül élni ebben a hatalmas házban kicsit ijesztő lehet.

Ahogy belép a szobába, én letámadom, hogy kölcsönkérjek tőle valami meleg pizsamának valót, s elindulok tusolni. Mikor kilépek Ő az ágyban félig ülve, félig feküdve alszik. Befekszem mellé az ágyba, s a Göndörigazgató felriad, majd úgy tesz, mintha nem is aludt volna. Felkel és Ő is elmegy letusolni, majd visszajön egy melegítő alsóban, amit levesz. S felkap magára egy pólót, és még egy bokszerben befekszik az ágyba. Ezt a műsort vagy nekem csinálta, ugyanis minden mozdulatát faltam, vagy csak szimplán nem jutott el már a tudatáig, hogy mit csinál. De amikor hason fordulva felém fordítja a fejét, s száján ott az önelégült mosolya, akkor eldöntődik, hogy direkt csinálta.

-Szép műsor volt, Styles! – tapsolom meg, majd lefekszem én is.

-Csak magának, Miss Brooks! – dob csókot, s elfordul a másik oldalára. Picit csalódott leszek, hogy nem öleli át derekam vagy ad egy Jó éjt-csókot, de bele törődve én is elfordulok.

Majd mikor már félálomban vagyok, fordul felém, s öleli át hátulról derekam. Én felé fordulok, amin meglepődik. Gondolom azt hitte, hogy alszom. Lassan vonja csókba ajkaimat, amit azonnal viszonzok. Egyre jobban csókol, s picit büszke vagyok magamra, hogy miattam javul tudása. Majd egyre hevesebb lesz, s keze levándorol nadrágom széléig, s felhajtja ott a pólót. Gyengéden simogatja az érzékeny területet, amire kiráz a hideg. Hajába túrok, s levezetem kezem csípőjéhez, ahogy fölém kerekedik. Körmöm hátába mélyesztem, ahogy ajkai megtalálják nyakamat, s ott is egy nagyon érzékeny pontot. Többször harapja, szívja, ami csak fokozza az élvezetet, s egyre mélyebben karmolom bőrét, amire felszisszen, de nem szól.

-Feküdj le velem! – suttogja kéjjel teli hanggal. Bennem reked a levegőm, s ledermedek.

-Nem! – vágom rá, amire Ő eltávolodik nyakamtól, s szemembe néz. –Hányadik alkalmazottad lennék, aki lefekszik veled? Hm, Harry? – nem száll le rólam, csak arcomat kémleli.

-Azt hittem, hogy ezt megbeszéltük, Adeline. – motyogja, majd visszahajol nyakamhoz, s folytatja ott, ahol abbahagyta.

-Nem vagyok naiv, és nem akarok még egy trófea lenni a polcodon. – suttogom, amire Ő lassít, majd megáll. Nem megy el nyakamtól, hanem inkább hajlatában megpihenteti fejét.

-Nem vagy egy trófea, Adeline! Egy csodálatos személyiségű lány vagy. – motyogja bőrömbe, amitől kiráz a hideg.

-Rebeca-t gondolom nem kellett erről győzködnöd. – vetem oda, s érzem, hogy ez már nem méreg, hanem féltékenység.

-Köztünk maradjon, de Rebeca egy utolsó ribanc, aki csak így oda adja magát. – felkuncogok őszinteségén, de felmerül bennem, hogy mi van, ha majd rólam is ezt fogja mondani.

-Elvitted Őt randizni? – simítom meg a tarkójánál lévő haját. Nemlegesen hümmög, s érzem, ahogy egyre nehezebben veszi a levegőt. –El fogsz aludni. – mosolygok le rá, majd kiemeli fejét nyakamból.

-Csak kimerült vagyok. – fekszik fejem mellé a párnámra, de még mindig rajtam pihenteti teste többi részét. Megfordítja helyzetünket, így Ő hanyatt fekszik, míg én lábán ülök, ami nem hiszem, hogy kényelmes neki. Lejjebb hajolok, s ajkára nyomok egy csókot, amit hosszabbra fog, s lehúz magához. Ajkába harapok, s meghúzom, amire Ő egy egészen jól elfojtottat nyög. Én is kényeztetni kezdem nyakát, amit készségesen fogad, s elfordítja fejét, hogy több helyem legyen. Megfogva pólója szegélyét feljebb húzom, s felemelkedik, hogy egyszerűbben le tudjam róla hámozni. A kilátás szebb, mint bármelyik látványosság, s ajkamba harapva nézek szemébe. Kiéhezve hajolok oda csókért, amit örömmel fogad, s felül velem a háttámlának támaszkodva. Keze nadrágomba vándorol, s fekete tangám szegélyét piszkálgatja, ami az őrületbe kerget. Majd kivezeti kezét oldalamon, s felemeli a pólómat, míg csípőmön végig simít. Már nem lábán ülök, hanem sokkal közelebb húzott magához, így egyenesen a becsességén ülök, ami merő merevség. Ajka levándorol ismét nyakamon, s egy ujjával elhúzza pólóm szegélyét felül, hogy nagyobb helyhez férjen hozzá. Egy ponton kiszívja bőröm, ahol a leggyengébb pontom van, amit sikerült már kivizsgálnia. Hangosat nyögök, amire Ő megdermed, s elégedetten rám mosolyog. Mosolyát letörlöm egy csókkal, s közben kétségbeesetten hajába túrok. Talán ez a baj, hogy nagyon rég voltam férfival, de úgy érzem, hogy most eljött az idő. Eljött az idő, hogy új kalandokba vessem magam. De belsőm megszólal, hogy Pont a főnököddel? de elhessegetem ezt a gondolatot. Az is lehet, hogy pont ez után fog megváltozni, s közvetlen lesz velem, nem lesznek gátlásai.

Sietve kapom le magamról a pólóját, amit meglepve fogad, de tekintete szinte perzsel, ahogy felmér. Ajkába harap, s nadrágja szegéjéhez nyúl, hogy lassan lehúzza rólam azt, s felbukkan fekete fehérneműm. Leszedem a nadrágot lábaimról, s vadul ajkához kapok. Ő hajamba túr, s elfordítja fejem, hogy mélyebben tudjon csókolni. Ringatózni kezdek férfiasságán, amire Ő felmorog, s sietősebben kezd ajkammal versengeni. Kikapcsolja melltartóm, s masszírozni kezdi melleim. Míg én egyik kezem levezetem férfiasságához, s megmarkolom, amire Ő hangosan nyög. Fülcimpájába harapva akasztom ujjam alsójába, s egy elégedetlen nyögéssel nyugtázza ezt. Fordít helyzetünkön, így ismét alatta fekszem, s lassan lehúzza a fekete anyagot, míg gyengéden megérinti az örömforrásom pontját. Egy visszafojtottat nyögök, s kétségbeesetten hajába túrok. Levezeti ajkait egészen testem örömokozó pontjáig, s először egy apró csókot hint rá, majd nyelvét használatba véve kezd munkálkodni. Kezem haját tépi örömömben, míg Ő lefogja csípőm, hogy ne mozogjak. Nyelvét belém dugja, amire csípőm csak elé akar menni. Folyton libabőr jár át, s érzem gyönyöröm közelgő csúcspontját. De mielőtt ez megtörténhetne, Ő abba hagyja, amire én egy elégedetlent nyögök.

-Nyugalom, ezután jön az igazi élvezet. – kacsint, s lehúzza magáról a kényelmetlen és szűknek kinéző alsónadrágot. Kezem rácsúsztatom merevedésére, amire felszisszen, s nyakamba temeti arcát.

-B-biztos? M-mert én nem akarok olyat rád e-eröltetni, amit te nem akarsz! – nem értem most hirtelen ezt az oldalát. Egy két órája még kiabált velem, s elküldött, most meg mintha élete szerelme lennék, úgy beszél hozzám. Csak bólintok, s belém hatol. Mind a ketten hangosan nyögünk, ahogy a beteljesülés elkezdődik. Vadul karmolom hátát, míg Ő nyakam szívja vagy csókért hajol. Néha hajába túrok, ami teljesen feltüzeli, míg Ő oldalam simogatja, vagy fülemet harapdálja. Egyre többször érinti azt a pontot, amit egy sikítással díjazok. Sikításaim feltüzeli Őt és csak többször akarja hallani. Felemeli egyik lábam vállára, s úgy döf tovább, így nagyobb az élvezet.

Majd mikor a beteljesülés a végéhez ér a Göndörigazgató hangosan nyög, míg én sikítok, mert életemben nem volt ilyen jó, mint vele. Mindketten kapkodjuk a levegőt, s Styles letelepszik mellém, s próbálja hevesen verő szívét lenyugtatni.

Hiába, de olyan érzésem van, mintha most ismertem volna meg egy bárban, s felhozott volna a szobájába egy gyors menetre. Nem éreztem különösebb szerelmet vagy szeretetet. Nem tudom, hogy Ő hogy van vele, de nem is merek rákérdezni.

Mikor már egyenletesen veszi a levegőt, fordul felém, s nyom egy csókot számra. Már nem olyan bátortalan, mint ez előtt.

-Isteni volt. – motyogja, ahogy felém telepedve nyakamba puszil. Csak egyetértően hümmögök, miközben azon gondolkodom, hogy mit is érzek. Határozottan nem érzek szerelmet, mint régen, mikor szeretkeztem az akkor még barátommal. Most már csak egy idegen, közös emlékkel.  –Ki gondolta volna, hogy sikítasz az ágyban. – nevet fel, míg hasamra simítja tenyerét. Később engem ölelve alszik mellettem a Göndörigazgató.

-Harry? – félhangosan szólítom meg, abban reménykedve, hogy még valamennyire ébren van.

-Hmm? –  mellkasa remeg hangjától, amin kezem pihen.

-Ez érzelmileg melyik kategóriába tartozott? – szégyellem feltenni ezt a kérdést, de tudni akarom, hogy Ő hogy vélekedik erről. 
_________________________________________________________________

SZIASZTOK ELTÖKÉLTEK!

Értékelném véleményeteket és NENENENENENENE akadjatok ki!
Terv. Minden a történet része.

All the love, Nora.