Prológus

           Egyik ismerősöm – közeli ismerősöm – mindig azt mondta, hogy „Állj ki amellett, amiben hiszel, még akkor is, ha egyedül maradsz”.

Nagyon bölcsnek, karizmatikusnak találtam Őt. Határozott egyéniségű, könnyen felhergelhető – de ezt persze nem mutatta ki – mániákusnak is tartottam néha. De mégis, mintha száz egy követ mozgatna, én voltam az a kő, ami megmozdult benne.

Remek francia tudással rendelkezett, ahogy Ő mondta; „Détermination, Mlle Brooks!”.

Ami annyit tesz; „Eltökéltség, Miss Brooks!” .

Miért is beszélek róla múlt időben? – Természetesen ez költői kérdés, hiszen nem tudhatjátok. - 

Talán kezdeném a történetem elején, így míg én visszaemlékszem, ti új történetet tudhattok magatoknak.

            Már régóta fonom életem fonalát, s érzem, nem sokára célba érek. Utolsó végállomáson „pihenek”ami nem más, mint az általam oly’ annyira utált egyetemem, - ami jelen esetben a Harvard, ahol jogi és üzleti szakot végzek vagy, ha most nézzük végeztem -…