18.Fejezet

Less belép, mikor már vagy két órája a papírokat fürkészem. Gondolataimat, bár inkább Ő lepi el, mint ezek a jegyzetek.

Nem szól semmit, csak a nyomtatóhoz megy, s valami papírokat tesz bele.

-Mr Styles megkért, hogy ellenőrizzem a munkádat. – motyogja nekem hátat fordítva. Ránézek, s egyik szemöldökömet felvonom. –Szóval remélem nem haragszol a pofátlanságom miatt, de miért kért tőlem ilyet? Egyik alkalmazottat se kellett ellenőriznem. Vagy megtette saját maga, vagy tényleg nem kellett. – fordul felém, s szemöldökét összehúzza.

-Öhm..hát..én nem tudom. De egész jól haladok vele. – nézek le zavartan a papírokra. Less bólint, majd a nyomtatott papírokkal kimegy.

Ebédszünetemben felhívom Darlene-t, s felkészítem magam lelkileg, ahogy csak tudom.

-Szia! – motyogja ébredés utáni hangjával.

-Szia, az-ember-aki-délben-alszik! – nevetek fel, de Ő még picit se erőlteti meg magát, hogy elhitesse velem, hogy vicces.

-Igen, most keltettél. Viszont ez nem téma, annál inkább téma az, hogy te ott hancúroztál a szobádban a Styles Holdings főnökével, aki a TE főnököd, aki fizetés ad, aki a munkádat adja. – kezdi, s lehunyom szemem. Kisétálok irodámból, hogy ezt a környezetet elhagyjam, s úgy döntök, hogy keresek egy kávézót, ahol fel tudom magam frissíteni.

-Tudom, Darelen. De TE-SZENT-SZAR. Ha helyzetemben lettél volna, te se tettél volna máshogy.

-De a szobádban? – hangja nyavalyog, ami idegtépő.

-Nem, először nála. – pirulok el, s lejjebb veszem hangerőmet, míg elhaladnak mellettem munkatársaim.

-Jó isten. Van olyan jó, mint az öccse? – nevet fel, míg én megforgatom szemem. Jone egy seggfej.

Elgondolkodok, hogy elmenjek-e Styles-hoz, hogy elhívjam kávézni, de eszembe jut, hogy itt van drága Darlene-m, aki úgy is segít.

-Darlene, összevesztünk Styles-szal és-

-MICSODA? – harsog a telefon, s el kell tartanom fülemtől.

-Összevesztem vele, mert nem akartam, hogy khm- köhögök bele mondatomba, mikor ismét egy kollégám halad el mellettem. –Szóval összevesztem vele, mert nem bírtam a sok irigy, elítélő tekintetet a munkahelyemen és nem engedtem, hogy megfogja a kezem vagy a derekam. – motyogom hadarva, s Darlene sóhajt egyet. –Aztán számon kért, hogy mi volt ez a viselkedésem..és én elmondtam neki őszintén, hogy nem vagyunk se együtt, se semmi, hogy megfogja a kezem. Mi csak csináltuk, amit nem kell nagydobra verni. Na, és ennek hallatán fogta magát és elment. Felhívtam utána, és kértem, hogy jöjjön vissza, megbeszélni, de csak felnevetett és elköszönt. – mondom egy szuszra, míg Darlene hallgat a vonal másik végén.

-Te totál hülye vagy, Drágám! – pár perc hallgatás után, csak ennyit sikerül megállapítania. –Miért bántod meg az érzéseit, ha látod, hogy oda van érted? – elgondolkodva nézek el, míg az irodájától nem messze megállok.

-Oda van értem? – gyomrom bukfencezik, s nem tudom hova tenni ezt az érzést. Darlene csak hümmög.

-Próbáld megbeszélni vele és hívj fel, hogy mi történt. Vagy üzenj! – teszi le, míg én megilletődve fordulok a tőlem nem messze ülő szőke nőre, aki-

JÉZUSOM! REBECA?

Sietve szedem lábaim, s próbálom nem figyelembe venni a lányt. Vadul kopogok az ajtaján, míg Ő egy ideges „Gyere!”-t kiabál. Belépek, s hangos csattanással csukom be az ajtót. Tekintete szikrázik, majd meglepődik, mikor meglát.

-Mit keresel itt? – morogja mérgesen, míg visszaül székébe, s valami papírokat kezd aláírni.

-Mit keres itt Ő? – utalok Rebeca-ra.

-Üzleti tárgyalásom lesz, s neki is jönnie kell. – válaszolja, de szemeit nem emeli rám. –És te? – gyomrom remegni kezd, ha arra gondolok, hogy ezek ketten elmennek valahova, ahol csak egymással vannak egy ideig.

-Én csak egy kávéra akartalak meghívni. – mondom bizonytalanul. Végre rám néz, s beletúrva hajába igazítja el a zavaró tincseket.

-Nézd, most nincs időm kávézni. – utasít vissza, s arra a hatalmas papír halomra nézek, ami mellette fekszik. Ouch, oké.

-Értem. Tudok valamit segíteni? – nemlegesen megrázza a fejét, míg a papír olvasására koncentrál. Úgy gondolva, hogy nincs több dolgom, kifele sétálok, de mielőtt kiléphetnék, még utánam szól.

-Gyere vissza! – áll fel, s ahogy én felé sétálok, úgy Ő is felém lépked. Majd egy csókba vonja ajkainkat. –Ma még beszélünk! – biztosít róla, s lágyan mosolyogva fordul meg és megy vissza a papírokhoz.

-Ne dolgozd túl magad! – kacsintok rá, míg Ő kínosan felnevet, s megforgatja szemét.

-Te meg ne maradj túlórázni! – gödröcskés mosolya ül ki arcára. Míg én olvadozva fordulok meg és nyitom ki az ajtót, addig Ő tekintetével felfal engem.

Rebeca kíváncsian méreget engem, míg arcomon egy elégedett mosoly pihen. S megtörlöm számat, mintha egy hatalmas csók-partiban lettem volna Styles-szal. Rebeca álla leesik, ahogy tekintete nyakamra téved, majd utána már nem látom, mert elmentem tőle. Gyorsan irodámba megyek, míg keresek egy kistükröt táskámba, hogy megnézzem nyakam. AZ A MOCSOK!

Pont ott szívta ki a nyakam, ahol a leglátványosabban látszik. Én meg azon aggódtam, hogy félre értik azt, ha a kezemet fogja. Hát így már biztos félre értik. Sietve bontom ki hajam, s söpröm arra az oldalra, ahol ez a „kicsike” pihen.

„Az istenit! Jól elintézted a nyakam, te mocsok! Adeline”

Írom neki az üzenetet, s arcomat a kezembe temetem.

„Szinte könyörgött ezért. Harold”

Jön rá a válasz egy félóra múlva. Gyomrom összezsugorodik, s szívem hevesen verni kezd.

„Rebeca észrevette. Vagyis..gondolom nem csak Ő. Adeline”

Mikor a telefon órájára tekintek, veszem észre, hogy tíz perc és lejár a munkaidőm. Összepakolok, s leülök székembe, mikor rezeg telefonom és van még két percem.

„Sajnálom. Zúzódások legközelebb jobban tetszenének..? Harold”

                                  

„Akkor nem kellene attól a pletykától félned, hogy megdugtalak, hanem attól, hogy megerőszakoltalak. Sokkal jobban hangzik. Nem de? Harold”

Tudom, hogy abba kéne ezt hagynom, hogy más véleményével foglalkozom. S Ő is ezt akarja ezzel sugallni, de egyszerűen képtelen vagyok kizárni magamból.

Nem írok neki vissza, inkább elindulok haza. Útközben felhívom Darlene-t, hogy elmeséljem neki, de ismét csak a dorgálást kapom, és hogy fejezzem be ezt. Nem foghatja mindig Styles pártját!

Engem is megérthetne, hogy nekem se egyszerű. Konkrétan nem vagyok tisztában az érzéseimmel.

Hazaérve ledobom ruhám, s egy bő pólót húzok fel, míg lemosom sminkem, s felkötöm hajam egy kontyba.

-Styles? – vágódik le Darlene a fotelbe, a szobámban.

-Dolgozik. Azt hiszem. – motyogom a végét, mert ott a kételyem, hogy Rebeca-val ment.

-Azt hiszed? – persze, hogy rátapintott a lényegre.

-Rebeca-val ment egy tárgyalásra. És..nos..Rebeca-val már lefeküdt egyszer, mikor velem kezdett volna alakulni valami. – mondom zavartan. Telefonom szinte végszóra csörögni kezd. Felállok, s sietve lépek telefonomhoz és mosolyogva olvasom el a képernyőn a nevet.

-Igen? – veszem fel, míg Darlene-re nézek, s intek neki, hogy menjen ki. Tettetett sértődöttséggel kibaktat a szobámból, de mielőtt becsukná az ajtót, kacsintva visszanéz.

-Van kedved nálam aludni? – hangja fáradt, s hihetetlen szexi.

-Hívok egy taxit. – egyezem bele, de mielőtt Ő ellenkezhetne, már leteszem.

Összepakolom a cuccaimat, s most úgy pakolok, hogy ne kelljen hozzánk jönni, hanem onnan tudjak indulni munkába. Közben hívok taxit, ahol közlik, hogy tíz perc és itt vannak.

-Darlene, ott alszom Harry-nél. – mondom, míg felhúzom egyik magas sarkúm. Majd az ajtónál lévő tükörbe nézek, s megigazítom a bőrkabátom, s végigmérem kinézetem, ami egy fekete nadrág és egy fehér trikó. Hajamba túrok, hogy valamennyi kinézete legyen, míg Styles-nál össze nem fogom.

-Harry? Ja – húzza el a „ja” szót – hogy Harold Edward Styles! – dramatizál, s megforgatom szemem, de közben nevetek rajta. –Rendben, de vigyázz magadra, Ade! – nyom puszit arcomra, s kihesseget az ajtón. Kétszer se mondom, hogy valamit forgat a fejében, most hogy távol vagyok otthonról.

A taxiban végig futtatom szemem a telefonomon lévő közösségi oldalakon. Majd mikor szól a sofőr, hogy megjöttünk én megköszönöm, adok neki borravalót, s kiszállok. Csengetek a nagykapunál, s várom, hogy beengedjen, majd szinte abban a minutumban zörög a biztonsági zár, s nyitódik a kapu. De ahogy belépek, picit megtorpanok. Itt egy idegen kocsi. Karórámra tekintek, amin este kilenc van, s reménykedem, hogy Styles nem buktatja le saját magát.

Az ajtóban lepakolom táskám, s egy női hang csapja meg fülem. Szívem zakatolni kezd, és érzem, hogy a csomók újra keletkeznek. Próbálok halkan lépdelni a hang irányába, ami a konyha.

Styles a tűzhelynél áll, míg az idegen női hang, most már testbe zárva, a pultnak támaszkodik könyökkel. Krákogok, s halkan motyogok egy „Szia!”-t a Göndörigazgatónak, aki azonnal megfordul. Arca kétségbeesett, s a nőre néz, aki szintén megfordul, s mosolyogva néz rám. Már most megállapítottam, hogy nem bírom. Styles közelebb jön, s egy puszit nyom az arcomra, amit csodámra a nő mosollyal követ. Ki ez a nő?
_____________________________________________________________________

IGEN ITT MOST NINCS KÉP.

Sziasztok, Eltökéltek! 
Nem tölt be, azzal a hatalmas mobilnetemmel a Tumblr, így a mai részről lemarad a kép. *szomorú szmájli*
Tippeket kérnék, hogy ti kire tippeltek a "titokzatos női karakter" alatt!
És persze kommentekben véleményeteket vagy megjegyzéseiteket is várom. 

All the love, Nora!