Prológus
Egyik ismerősöm – közeli ismerősöm – mindig azt mondta, hogy „Állj ki amellett, amiben hiszel, még akkor is, ha egyedül maradsz”.
Nagyon bölcsnek, karizmatikusnak találtam Őt. Határozott egyéniségű, könnyen
felhergelhető – de ezt persze nem mutatta ki – mániákusnak is tartottam néha.
De mégis, mintha száz egy követ mozgatna, én voltam az a kő, ami megmozdult
benne.
Remek francia tudással rendelkezett, ahogy Ő mondta; „Détermination, Mlle Brooks!”.
Ami annyit tesz; „Eltökéltség, Miss Brooks!” .
Miért is beszélek róla múlt időben? – Természetesen
ez költői kérdés, hiszen nem tudhatjátok. -
Talán kezdeném a történetem elején, így míg én
visszaemlékszem, ti új történetet tudhattok magatoknak.
Már
régóta fonom életem fonalát, s érzem, nem sokára célba érek. Utolsó végállomáson
„pihenek”ami nem más, mint az általam oly’ annyira utált egyetemem, - ami jelen
esetben a Harvard, ahol jogi és üzleti szakot végzek vagy, ha most nézzük
végeztem -…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése